Reb Beach sosem tartozott az agyonsztárolt gitáros primadonnák közé, invenciózus játékának köszönhetően mégis az elmúlt húsz év legeredetibb hathúrosainak egyikét tisztelhetjük benne. Reb különleges képességeiről a hazai publikum kétszer is meggyőződhetett már, 1997-ben Alice Cooper zenekarának tagjaként, tavaly pedig a Whitesnake soraiban varázsolta el a magyar közönséget. Jó hír az elektromos gitár szerelmeseinek, hogy December 9-én újra Budapesten üdvözölhetjük a Dokkenben egykoron George Lynch helyén pengető gitárzsenit, a Winger zenekar ugyanis Karma című legújabb nagylemezét jön bemutatni az A38-as hajóra. A tapping technika mindig jókedvű és barátságos nagymesterét Pittsburgh-i otthonában csörgettem fel, hogy kifaggassam mindenről, ami csak eszembe jutott.
Jó helyen és jó időben találkozni: ez a siker egyik titka. De az sem mindegy, hogy kik találkoznak egymással. Földes László Hobo és Madarász Gábor egymásra találásakor berobbant valami olyan elegy, ami eddig szerintem mindegyikük korábbi munkáiból hiányzott. Elkészítették azt a lemezt, amit már sokan vártunk. A Circus Hungaricus megszületésének körülményeiről előző számunkban Hobo beszélt, most Madié a szó.
Marco Mendoza nem az a tipikus egyszerű, háttérben döngölő basszusgitáros, kivételes hangszeres felkészültségét és sokoldalúságát számtalan zenekarban bizonyította már. 2 évtizede folyamatosan létező jazz triója mellett olyan világklasszis rockbandákban bizonyította tehetségét, mint a Blue Murder, a Thin Lizzy, a Whitesnake, a Neal Schon fémjelezte Soul SirkUS, legújabban pedig a csodagitáros George Lynch fémjelezte Lynch Mob-ban pengeti az öthúrost. Mindemellett időről időre turnézik Ted Nugent, a Cranberries-ből ismert Dolores O’Riordan, valamint Michael Ruff társaságában is, szóval Marco tipikusan az a fajta muzsikus, aki sosem képes leállni. A napokban megjelenő új Lynch Mob albumnál jobb apropót nem is találhattam volna ahhoz, hogy Los Angeles-i otthonában felhívjam az ötgyermekes családapát...
Számomra úgy tűnik, hogy az új Lynch Mob albumon a ritmusgitár hangzása sokkal természetesebb, mint a legutóbbi lemezeiden. Egyetértesz?
Teljes mértékben. A Lynch Mob nem egy modern metal csapat, itt nincs szükség arra, hogy ciszre hangolt gitárokkal előállítsunk tizenkét agyig torzított gitársávot, amelyeket aztán egymásra pakolunk. Ehhez a régisulis blues központú rockzenéhez elég egy-két gitársáv. A célom az volt, hogy olyan organikus ritmusgitár-hangzást keverjek ki, mint amilyen a régi AC/DC, Van Halen és Led Zeppelin korongokon hallható. A tisztább sound sokkal nagyobb perspektívát biztosít a zenész számára...
Amikor sok évvel ezelőtt életemben először hallottam a játékát, nem is igazán tudtam felfogni, hogy mi történik. Annyira más, annyira nem konvencionális, annyira kiszámíthatatlan és annyira lenyűgöző volt számomra, hogy csak órákkal később voltam képes feldolgozni az élményt. Azt, hogy ismét idehaza turnézik, sajnos úgy tudtam meg, hogy az első fellépése után, amelyet Richard Bona-val közösen adott, jó néhány ismerősöm felvilágosított, hogy életem legnagyobb ballépését követtem el azzal, hogy nem voltam ott. De milyen az élet…? Néhány nap múlva az AER erősítők hazai forgalmazója fellebbentette egy interjú lehetőségét, mintha csak kárpótolni akarna az elszalasztott koncertélményért, a két dolog persze nem mérhető össze, de így mégiscsak jut nekem is valami.
- A Megasztár sorozat felfedezettjei közül talán Te jutottál a legmesszebbre, szakmai szempontból biztosan. Eddigi pályafutásod töretlennek mondható, a közönség feléd áradó szeretete nem lankad, és úgy tűnik, a szakma is elismer. Minek köszönhető ez?
- Ezt nem könnyű megválaszolni. Talán annak tudható be, hogy igyekszem őszinte lenni, kimondom amit gondolok. Másrészt az engem kísérő zenekar tagjai az ország legjobb zenészei közül kerültek ki, így a minőségbe sem lehet belekötni, ráadásul a hitelességünket erősíti, hogy kizárólag élőben játszunk. A hakniba, playback-be nem vagyok hajlandó belemenni, az már nem én lennék...
2009. május 15. (péntek) 12:30. Lipcse - Harmadik Nemzetközi Acappella Fesztivál. Hat magyar fiatal a nemzetközi mezőnyben. Kilenc csapat: négy német, egy cseh, egy észt, egy lett, egy francia és egy magyar. Kilencszer húsz percnyi megmérettetés. A legnívósabb szakmai zsűri. Verseny. Lélegzet-visszafojtott csöndek és kirobbanó tapsviharok. Győzelmek! Egy olyan második hely, ami majdnem első. Jövőre… ugyanott, de már nem versenyzőként – meghívással, a profik között.
George Duke a kaliforniai San Rafaelben született, és a Marin County-beli Marin City munkásnegyedéből tört ki. Négy évesen az édesanyja elvitte egy Duke Ellington koncertre. „Nem emlékszem rá jól-meséli George – de az édesanyám szerint totál megőrültem. Körbe-körbe rohangáltam, és azt kiabáltam „Akarok egy zongorát, akarok egy zongorát!“ Végül is hét évesen kezdte el zenei tanulmányait, és eközben elsajátította a fekete zene alapjait a helyi baptista templomban. „Ott kezdtem el funky-t játszani. Nagyon sokat tanultam a zenéről a templomban. Ott láttam, hogy milyen spontán érzelmeket képes a muzsika kiváltani az emberekből.
Bár Polgár Péter nem tartozik az exhibicionista zenészek közé, mégis sokan ismerik és elismerik. Nyolc évig volt a Sziámi tagja, színházi produkciókban és Zalagerszeg két jelentős zenekarában, a Bazookában és a Voodooban gitározik. Már a Sziámiban is kivette a részét a dalszerzésből, egy ideje azonban Odett és a Go Girlz! alappillérének számít, természetesen jól megbújva, lánya, az országos szinten ismert Polgár Odett mögött. Eddig nem sokat lehetett tudni róla, de talán ezzel az interjúval most sikerül pótolni a hiányosságokat!
Néhány hónappal ezelőtt egy elektronikus körlevélből tudtam meg, hogy Bel Canto Club címmel előadás sorozat indul a budapesti Zeneszínházban. Dékány Endre a „szép éneklésről” és annak akusztikai, fizikai, és pszichológiai hátteréről beszélt. Miközben hallgattam, eszembe jutott az elmúlt, különböző énektanároknál eltöltött tizenkét évből jó néhány énekóra, ami akár fizikailag, akár lelkileg fájdalmas volt. Pedig - ahogy a Tanár úr is elmondta,- az éneklés nem lehet gyötrelmes. A jó éneklés kifejező, jóleső és felszabadítja a lelket...
Igen fiatalon kezdtél gitározni, van-e családi hagyománya a zenélésnek?
A szó szoros értelmében nem volt. Nem zenészek a szüleim, zenerajongók voltak és azok is a mai napig. Anyám látta a Beatlest és a Rolling Stonest élőben, amikor először jöttek Amerikába. Tele volt a házunk hanglemezekkel, melyeket hallgattak, ezek voltak rám hatással. Jimi Hendrix, Janis Joplin, és hasonlók. Ők voltak rám nagy hatással, miattuk kezdtem el játszani...
Az AER-nek köszönhetően idén is ellátogatott hozzánk Steve White, ráadásul nem is egy koncertet adott, hanem mindjárt hármat. A budapesti fellépésen kívül Székesfehérvárott és Debrecenben is megcsodálhatta a közönség nem mindnennapi produkcióját. A zenész elmondása szerint mindig is tudatában volt annak, hogy egyszerű gitárosként nem fog olyan mértékben érvényesülni, ahogy szeretné, ezért megteremtette ezt az első látásra kissé furcsa figurát, aki mára lett, és aki egyszemélyes műsorral áll ki a színpadra, és egyszerre gitározik, énekel, szájharmonikázik és dobol. A pesti koncert előtt volt szerencsém beszélgetni vele, és kiderült, hogy bohókás kinézete ellenére egy nagyon józan gondolkodású és végtelenül kedves ember.
Egy közép-kelet európai konferencia keretén belül ismét Magyarországra látogatott a Korg kereskedelmi igazgatója, John McCubbery. Már útban a terasz felé, ahol az interjú zajlott, ódákat zengett Magyarországról és kultúrájáról. Első pillanattól fogva lehetett érezni, hogy ez az ausztrál úriember él-hal a zenéért, és minden egyes porcikájával azon van, hogy megismertesse az emberekkel a muzsikálás örömét. Mindenek előtt azonban arra voltam kíváncsi, hogy vezet az út egy ausztrál hangszerboltból a Korgban betöltött komoly pozícióig:
A Media General Kft. már jól ismert a produkciós szakmában, hiszen az általa üzemeltett hangstúdió és videó utómunka-stúdió nevéhez rengeteg hazai produkció hangzó és képi végeredménye fűződik.A cég talán legnagyobb vállalkozása az 56 csepp vér c. musical színpadra állítása volt, amely talán minden idők legnagyobb hazai kulturális vállalkozásaként említhető. A Papp László Sportarénában került bemutatásra, ahol 2400 négyzetméternyi színpadon, katonai járművekkel, égő tankkal, és égő orosz katonával, több mint 500 fős stáb közreműködésével zajlott az előadás.
Visszahúzódó és egyben megbízható zenésznek tűnsz, akire lehet építeni akár zenekart, akár zenét. Tudatosan építesz erre, vagy egyszerűen csak ilyen beállítottságú ember vagy?
Ilyen jellegű tudatosságról nincs szó, de igyekszem mindig megfelelni az elvárásoknak. Azt gondolom, emellett számíthat, hogy viszonylag könnyen, nyitottan kommunikálok másokkal és néha talán egyszerűen szerencsém is van...
Április végén egy nagyon jó hangulatú demót tartott Gundy Keller a Henry J. Bean’s Pubban. A német zenész már évek óta Roland/Boss demonstrátor, és lelkesen járja a világot, hogy bemutassa, mit is lehet kihozni a különböző technikai felszerelésekből. Már találkozásunk első percében kiderült számomra, hogy csakúgy sugározza magából azt a pozitív energiát és hozzáállást, aminek a zenészlét alapjának kellene lenni a tehetség és a kitartás mellett. Az biztos, hogy nem egy átlagos figura, hiszen nem sok olyan ember van a világon, aki 21 évesen már saját zeneiskolával rendelkezett…
Előadóművész, a Bokros zenekar és a Magyar Tekerő zenekar alapítója, a Nagy János Kvintett és a Free Style Chamber Orchesta tagja, ezüstkoszorús hangszerkészítő mester, a tekerő alap- és középfokú tanterv és a tekerőiskola megírója, zenetanár, a Magyar Hangszerész Szövetség elnöke, majd annak átalakulása után a Magyar Hangszermíves Céh enöke.
Nagyon régen tervezem már, hogy készítek egy interjút James-szel, (Karácsony János) de valahogy az élet úgy hozta, hogy nem jött össze… egészen mostanáig. A tavalyi évben azonban olyan pozitív fejlemények történtek, ami talán még soha nem fordult elő hazai zenésszel. James olyan együttműködést kötött a Framus hangszerek gyártójával és hazai forgalmazójával, amelyről Magyar zenész csak külföldi lapokban olvashatott, esetleg külföldi hírességek életéről szóló filmekben láthatott. Szerintem minden zenésznek volt már ilyen álma, (nekem túl sokszor is) mikor csak rá kell mutatnia egy hangszerre, vagy erősítőre és már az övé is. Mintha kifognánk az aranyhalat, de nem csak hármat kívánhatnánk. Ennek az álomszerű valóságnak a részleteiről faggattam James-t.
Hangfoglalás Online Hang- és Hangszertechnikai Magazin
Instrument Reklám © 2012